Bevezetés a zenei tematikába, a zene a hang szerepe az ITS ben.
A tematikus Szobák “hangolása”.
A következőkben néhány olyan elemet szeretnénk megvilágítani, mely talán kicsit a megszokottól eltérő, mint például a szobák „hangja”, valamint egy érdekes vita a 432 Hz kontra 440 Hz – ről, mint bevezetést, majd a tematikus szobánk tartalmáról annak fontosságáról beszélünk.
Ahhoz, hogy a gyermekekkel való együttműködés során „valódi” figyelem, harmónia, összpontosítás jelenjen meg számos egyéb eszköz segítségül hívható. Az egyik ilyen a hang, vagy háttérzene, mely minden szobában más és más. A külön erre a célra íratott zeneműveket 432 HZ es hangolással sugározzuk, mely az elméletek szerint segíti a fentieket, mások szerint gyógyító ereje van. Vannak természetesen olyan álláspontok is ahol ez a hangolás nem számít, mindenesetre érdekes kis kutatás lehet a szülőknek, a saját fülekkel is utána járni az elméleteknek és a különböző fórumokon megjelenő 432 vs 440 „csatájának”. Döntsön a fülünk és az elménk.
Néhány gondolat a 432 Hz frekvencia jelentőségéről.
A zene, amit hallgatunk, összhangban lesz ezekkel a testünket és környezetünket felépítő rezgésekkel és segíteni fog abban, hogy harmóniába kerüljünk saját magunkkal és a minket körülvevő világgal, sőt még az egészségünk megőrzéséhez is hozzájárul, ami nem más, mint a testünk harmonikus működése. Ezzel szemben, ha a referenciapontunk 440 Hz, akkor függetlenül attól, hogy milyen stílusú zenét csinál vagy hallgat valaki, mindenképpen egy disszonanciát hoz létre a zene és önmaga valamint a természet között. A disszonancia pedig gyengít minket fizikailag és mentálisan is.
1884-ben Giuseppe Verdi írt egy levelet az Olasz Állami Zenei Bizottságnak, amelyben kéri tőlük a normál “A” hang 432 Hz-en történő rögzítését, amit matematikai okok miatt tartott szükségesnek. Annak ellenére, hogy nem járt sikerrel a kérése, ő saját maga ezt a 432 Hz-es hangolást használta. Ezt a hangolást azóta is Verdi-hangolásként ismerik.
Azokat az archaikus egyiptomi hangszereket, amiket eddig kiástak, 432 Hz-re hangolták. A görög mitológiában Orpheusz zenéjével lecsillapította a vadállatokat, táncra indította a sziklákat, megállította a folyókat. Héthúrú lantján állítólag olyan harmóniákat volt képes megszólaltatni, amely megindította az alvilág őreit is. Értette a természet nyelvét, tudott beszélni az állatokkal. Az ősi Görögországban a zenei eszközöket 432 Hz-re hangolták.
1939-ben Joseph Göebbels náci propagandaminiszter javaslatára egy konferencián 440 Hz-en állapították meg a normál “A” hangolási frekvenciáját zenészek és matematikusok hatalmas tiltakozó hulláma ellenére. 1940-ben az USA is csatlakozott, ők is 440 Hz-re módosítottak. 1955-ben a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet elfogadta a 440 Hz-es “A” hangot, majd 1975-ben az ISO 16 szabványként rögzítették. A szabvány eredetileg 439 Hz-et állapított volna meg, azonban ezt elvetették, mint matematikailag túl nehézkes alaphangot, mivel a 439 prímszám.
Ma egyre több „tudatosan” gondolkodó fedezi fel újra a rezgések gyógyító, alkotó erejét, vagy tér vissza az ősi kultúrák „ösztönös tudáshoz”.
A zene szoba – Zenei tehetség felmérése
Pár szó a zenéről és hatásáról
Művészet nélkül nem lehet harmonikusan fejlett embereket nevelni. Gazdagítja a szellemi világot, a lelket finomítja, s örök érvényű erkölcsi igazságokat közvetít.
A művészetek közül is kiemelkedően a zene az, mely ilyen hatással tud lenni. Az embert olyan világba vezeti be, ahol az általános pozitív érzések, mint a szépség, harmónia, szimmetria az uralkodóak.
De mi is a zene?
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint „A hangoknak dallam, ritmus és harmónia eszközeivel kisebb-nagyobb művé való egybekapcsolása, mint művészet.”
De induljunk csak el a Musica Mundana –tól. Ez a mindenség hangja, amit az ember már a kezdetektől megfigyelt; a természet hangjait, amit a puszták, erdők, folyóvidékek, sivatagok terjesztenek. Majd a természeti népek hangjai jelennek meg a primitív ének, ami részben a sírással, üvöltéssel rokon, bizonytalan hangrendszerben, szabálytalan ritmusban.
S jönnek a fejlődés további szakaszaiban a jelbeszédek például: dobokkal, a szertartás megjelenése, amit már határozottabb hangsúlyozás, szabályos mozgás és lüktetés kísér. Primitív dallamvilág alakul ki, s a fejlődés sosem állhat meg; mondókák, halottsiratók születnek, s velük együtt már 4-5 hang, ismételgető recitáló dallamformák, amik a beszéd és az ének közös forrásából erednek, s így lesznek továbbadva az emlékezettel kissé kiszínezve, de fejlődésre készen.
Lassanként kialakul az ötfokú hangrendszer, a pentaton. Az első nagy kultúra Kína, majd Afrikán keresztül az indonéziai szigetvilág felé mindenkire hat ez a fejlődés. De terjed tovább Indiára, Perzsiára, Egyiptomra is, s minden népcsoport hozzáteszi a csak ő rá jellemző változatát is, fordulataikkal, jellegzetes hangszereikkel, énekmódjaikkal.
A zenei vándorlás földrajzilag is folytatódik. A Földközi-tenger partvidékén, ahol a nagy keleti kultúrák mind meghagyták nyomaikat, az ősi öttagú pentatónia héttagú hangrendszerré, diatóniává bővül. (Ez a mai zenénk alapja)
A klasszikus Ókorban a görögök zenei műveltsége egyre kifinomultabb, tudományosan tárgyalják a zenét. A zene és a hangszer fenséges tiszta, ha sajátunk, veszedelmes és romboló, ha idegen. S mindezt azért teszik, hogy megőrizzék a diatonikus hangrendszernek a csak rájuk jellemző voltát.
Ellentétben Rómával, ahol keveset tesznek hozzá, fejlődésben viszont szívesen alkalmazzák a más földrészekről átvett dallammintákat.
A középkorban a bizánci templomok zenéjében találhatunk rá végre a kelet és nyugat kibékülésére. S szakadatlanul fejlődik, virágzik a zene, alkalmazkodva az emberek életmódjához, szokásaihoz, földrajzi helyzetéhez. A középkori Európában kialakul a többszólamúság és a reneszánsz. A dallam fő elemei egyszerre-hangzássá, harmóniává alakul. Szólamvezetési elvek születnek.
Az újdonságok létrejötte legfőképpen Európára koncentrálódik, s kitűnő mesterek remekművei maradnak fenn, míg a zene megállíthatatlanul hömpölyög a barokk felé. 1700 táján Olaszország, Franciaország és Németország példátlanul mutatja meg a nagyvilágnak a késő barokk zene kiteljesedését. Rengeteg újdonsággal és örök érvényű művek születésével ajándékozzák meg a világot, s olyan géniuszokkal mint például: Johann Sebastian Bach és Händel.
A közben felnövő új nemzedék azonban már nem érzi annyira jól magát a barokk formavilágban, újat, mást akar, mindent átalakítani, a zenekart reformálni, új zenei formákat, hangzást létrehozni. Ennek az új zenei stílusnak a központja Bécs, ez a világváros lesz, s kitűnő képviselői mind Németországból valók. A végső megtalált egyensúly, a mértéktartás jellemzi ezt a nagy korszakot. Ez a bécsi klasszicizmus.
S mint ahogy semmi más, ez sem tarthat örökké a zenei fejlődés színpadán. Új életérzések törnek utat maguknak, s követelik zenei megteremtésüket. Sturm und Drang – Vihar és Szenvedély, ez a két szó jellemzi a legjobban azt a sokszínű érzelmi skálát, felfokozott életérzést, ami az irodalomban és a festészetben is jelentős változásokat hozott, s hatnak egymásra a művészeti ágak. A szimfonikus költemény elnevezés is már sokat sejtet ebből a kapcsolatból. A 19. század meghatározó zenei stílusa tehát a romantika.
Ezek a zenei stílusok természetesen és tisztán fonódnak egymásba. Van korai, tetőző és kései korszakuk. Hanyatlásuk is ha úgy tetszik, de az újabb nemzedék, akik valami mást, újabbat, egyedibbet akarnak, mind ezek ismeretével teszik. Felélesztenek régi szabályokat, szakítanak formákkal vagy épp újragondolják őket.
Így lassan menetel a zene a XX. század felé, ahol ezeket az újításaikat egyre szabadabban tehetik meg. A XX. század elejétől felgyorsul a zene fejlődése, a népzene és a műzene kölcsönhatásba lépnek. Az afrikai népzene és az európai zene szintéziseként megjelenik a jazz, majd ebből később kialakul a popzene.
A XXI. század zenéjére jellemző a műfaji határok elhomályosítása, s egyre gyakoribb a több műfajt magába foglaló zenei produkció.
S végül álljon itt két idézet, melyek szerintem a zene lényegét fogalmazzák meg :Shopenhauer így ír : „A zene egyedülálló művészet, mert a valóságot a többi művészettel szemben a világ akaratát, ezt az ösztönös, vad erőt képezi le.”
Yehudi Menuhin szerint : „A zene legszebb emberi céljainkat segíti, megteremti az értelmi és érzelmi élet harmóniáját, egyesíti a testet és a lelket. A zene szavak nélkül is képes összekapcsolni az érzést a gondolattal.”
Hogyan hat a zenei fejlesztés a különböző korosztályokra?
Amikor zenére tanítjuk a gyerekeket a szépség világába vezetjük be őket és ez az élet minden területét áthatja. A gyermekek, fiatalok képzése – a művészet, a zene megismerése, megszerettetése – kihat egész szellemi világukra, ízlésükre, erkölcsi fejlődésükre, esztétikai érzékükre.
A tanítás és a nevelés összetartozik. Az ideális az, ha nem zenére tanítunk, de zenével nevelünk, s ez a gyermek egész jellemét alakítja, formálja. A zenetanításnál az egész ember formálására kell törekedni.
A művészi értelmezéssel való foglalkozást már a hangszertanulással egyidejűleg el kell kezdeni. Még, ha csak egy gyerekdarabról van szó, törekedni kell, hogy annak művészi mondani valóját világosan kifejezze. Így fejlődik a gyermek szellemileg, érzelmileg, intellektuálisan és művészi tekintetben is. Ehhez fejlesztenünk kell a növendék képzelő erejét, képi vagy irodalmi, esetleg hangzás asszociációkkal, költői képekkel. A gyermekek tanításánál a mozgás és az elképzelés harmóniáját kell kialakítani.
A zene, mint mozgás három tényezőből áll :
vizuális (látási)
auditív (hallási)
motorikus (mozgási)
A vizuális inger magával hozza az auditív ingert, ugyanakkor megfelelő mozgásinger indul el. A három idegpályán egyensúlyt kell tartani és mindhármat egy egésszé kell fejleszteni. Kodály szavai iránymutatóak :
A jó zenész kellékeit négy pontban foglalhatjuk össze:
kiművelt hallás
kiművelt értelem
kiművelt szív
kiművelt kéz
Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban.
Hova lehet eljutni ezzel?
Ez nagyban függ a gyermek tehetségétől ill. tehetségének mértékétől. Azért kimondhatjuk, hogy a kevésbé ill. tehetségtelen gyerek is rengeteget nyer a zenetanulással. Igaz, az állandó munkát, fejlesztéseket nem úszhatja meg, de ez a pályára készülő társaira is érvényes. Az előbb felsoroltakon kívül megajándékozhatjuk a gyermeket a zenélés élményével, a kottaolvasás képességével, a zenei hallása és ritmikai készsége fejlődésével.
Trendek a világban
Természetesen rengeteg metodika, módszer létezik a zenetanításban, s ahány módszer, annyi annak megfelelő kotta ill. hanganyag áll rendelkezésre. A pedagógus elsőrendű feladata, hogy a növendéke számára a tanításban valamilyen egységet, rendet vezessen be, amiben a növendék a kezdetektől egyenletes haladásban, terhelésben fejlődést mutasson.
Mint zenetanár híve vagyok a most oly divatos új zongoraiskoláknak pl. : amerikai, kínai zongoraiskolák, amelyekben könnyen tanulható gyermekdalok, esetleg négykezesek szerepelnek. Ezeket módjával alkalmazva, nehezebb hazai zongoraiskolákkal kombinálom, tudván azt, hogy szükség van a gyors sikerre is, és így nagyobb a kedv,s utána jöhet az igényesebb, nehezebb darabok tanulása.
Szintén divatos új módszer a kotta nélkül, csupán csak hallásra alapozva tanítani. Saját növendékeimnél ezt is csak módjával teszem, mert a „jóból is megárt a sok” címszóval, „elfelejtenek” a gyermekek megtanulni kottát olvasni, s így a három fontos idegpálya nem fejlődik harmonikusan.
Az azonban mindenféleképpen ajánlatos, hogy többféle kottából, kötetből tanítsunk, színesen, vegyítve a könnyen tanulhatót a nehezebbekkel. A saját magamnak felállított szó, tehát a mérték, de nem az újdonság elutasítása.
Hogyan történik a gyermek zenei felmérése?
A következő fő jellemzőkre kell figyelnünk :
A tanuló képességeire, amelyek zenei, szellemi és testi adottságaiból következnek.
Fejlettségi fokára (az életkorához képest)
A környezet hatásaira (amelyben a tanuló él)
A tanárnak ismernie kell azokat a jellegzetes különbségeket, amelyek a gyermekkor egyes fejlődési korszakát jellemzik. Kiváló pszichológusok megpróbálták a gyermekkort különböző szempontok szerint korszakokra bontani, és a korszakok keretin belül a gyermek normális testi és szellemi fejlődését minden irányból megvilágítani. Ezek fontos iránymutatásokat tartalmaznak, nekünk tanároknak mégis rugalmasan kell kezelnünk ezek alkalmazását, mivel az egyes korszakok határai különböző fontos körülmények miatt gyakran összemosódnak.
A gyermek vele született sajátosságai is módosíthatják ezeket a korszak határokat pl. befelé forduló vagy álmodozó gyermek sosem figyeli a környezetét olyan élénken, mint realista társai.
Családi vagy környezeti viszonyok hatására is meghosszabbodhat ill. rövidülhet egy-egy fejlődési korszak. Az a gyermek, akit zenei környezet segít, másképp fejlődik, mint amelyik elszigetelt.
Sokszor egyszerre fejlődik ki több lelki tevékenység, amelyek különböző fejlődési korszakokba tartoznak.
