A mozgás
Bevezetés:
A gyermekek fejlett mozgáskulturája nagyban hozzásegíti őket a jobb teljesítmény eléréséhez. A mozgás és annak koordinációja olyan agyi területeket mozgat mely a nem csak a testre az egészségre hat pozitívan de nagyban befolyásolja a felfogóképességet, a megértést. Ez hozzásegít a helyes koncentráció elsajátításához, automatikusan nyugodtabb “relaxáltabb” ugyanakkor magabiztosabb szintre emeli a gyermekek általános viselkedési formáit.
A mozgás tematikája itt azt elemzi, hogy az adott gyermek, mennyire fejlett mozgáskoordinációval rendelkezik? Ez javítható e? Ha igen hogyan? Milyen hatással lehet a fejlődésére? Milyen javasolt mozgásokkal lehet segíteni az egészségesebb fejlődését. Konkrétan milyen területen javasolt a fejlesztés.
„A világ mint táj, amelyben a hely a testemet övező határ.”
(Mila Haugová)
„De mi az az erő, ami vonzza évezredeken keresztül az embereket a legősibb művészethez, a tánchoz? Miért izgatta Homérosztól Paul Valery-ig, a barlang falára rajzolgató ősembertől Degas-ig, Picasso-ig a múlékony pillanatú tánc megőrzése , megörökítése az alkotó elméket?„
Mi is az a táncművészet egyáltalán?
Lukianos írta: „..A világmindenség keletkezésekor született meg a tánc is mint az ősi szerelem kísérő tüneménye.”
A tánc nemcsak utánozza a valóságot, hanem maga is eleven valóság, vagy ahogy Novere mondta a XVIII. században: „TERMÉSZET! Titkait csak az élő ember természetéhez igazodva lehet kifürkészni. „
A táncnak és a mozgásnak életünk számos területére kihatása van, életminőségünket pozitív irányba befolyásolja, feltölt, energetizál. Dienes Valéria, hazánk kimagasló táncművésze ennél tovább ment és ezt írta a táncról. „Hatalmunkba csak az az ismeret kerül, amit mozgásokhoz kötöttünk, és ezzel izomzatunkba költöztettünk”.(Dienes Valéria, id. Merényi Márta)
Az emberi mozgás (Bagdy, 1981, 1991) a magzati lét kezdetétől életjelenség, és pszichikus alapjelenség. „A megismerő folyamatoknak a bázisa, eszköze és hordozója. Az emberi motorium kezdettől fogva pszichomotorium: a mozgás kifejezés és közlés, kommunikáció csatornája és szolgálója. A mozgás az érzelmi életnek, az emlékezésnek, az intrapszichikus fogalmi világnak, és a jelképező szimbolikus folyamatoknak a kulcsa” (Bagdy 1991). Laban szerint (id. Szvatkó, 1991) „Az ember a mozgás által nyert ismereteket a világról és önmagáról. Az élet természetes harmóniájához, az univerzumot átható kreatív erőkhöz a mozgás segítségével juthatunk el.”
A valóságélményünk mindig testi módon szerveződik, ennek három szintje a következő: a valóság testi konstitúciója, a valóság kulturálisan jellemző testi konstitúciója, s a személyes valóság testi konstitúciója. Minden személy énjének alaprétegében, szelfmagjában testélményekben, hangoltságokban, ritmusokban hordozza történetét, családját, személyes élete alapvető minőségeit.
Gyerekeknél nemcsak a tehetséggondozás szempontjából fontos a tánc, az a gyermek aki tánccal foglalkozik, jól érzi magát a bőrében. Aki jól érzi magát a bőrében, önbizalma növekszik, akinek van önbizalma, az elkezd merni vágyni, új dolgokat felfedezni és megvalósítani. Gyerekkorban a mozgás, a tánc által serkentett kreativitás életünk végéig megmarad, szerepet játszik abban, hogy gyermekeink boldog felnőttekké váljanak. Már 3, 4 éves kortól lehet a gyermekeket a tánc által az improvizációra szocializálni. Az improvizatív tánc az egyik legösztönösebb munkamódja a táncosnak, ami gyerekkorban még jobban működik, mint felnőttkorban, hiszen a gyerekekben még kevesebb gátlás van, jobban elmerik engedni fantáziájukat a táncban. Ez a képesség fejleszthető, és ha már óvodás kortól fejlesztjük, foglalkozunk vele, akkor nagyon nagy eredményeket tudunk vele elérni. „ az improvizáció szinte akaratlanul, spontán módon szerveződő folyamatai többnyire passzivitás és aktivitás érzékeny határvidékén rajzolódnak ki, így hozva létre egyetlen mozdulatban az alkotás mélységeit és magasságait” (Vermes).
Tapasztalataim alapján az improvizáció az egyik legnehezebb, és egyben leghálásabb munkamód, mivel a „táncos” magára van hagyva a testével, és abban zajló történéseivel; mindezek ellenére egy jól felépített testtudati munka által az improvizáció olyan újfajta, színes élményminőségeket hozhat az egyén számára, amik túlmutatnak minden tanult, beidegzett, másolt mozgáson. Ilyenkor a képzelet és fantázia uralja a gyermek testét, belemerül teljesen a szabad táncba, megfeledkezik a külvilágról, testének mozgása felett az érzések veszik át az irányítást a koncentrált fajta gondolkodás helyett.
Ennek tükrében a testben kifejeződik az emberi érzelmek, és történések színes skálája, az „alkotó gyermek” szabadsága akár színházi élményként elevenedik meg a térben. A mozgás improvizáció által a gyermek kreativitása is fejlődik, mozgásos készlete bővül, s ezáltal közel kerül a kreatív létformához. A kreatív létforma Winnicott-i értelmezése szerint olyan dologról beszélhetünk, amit ha megtapasztalunk, a későbbiekben nem tudunk lemondani róla. A kreatív ember felszabadultan tud csinálni bármit, benne tud lenni a pillanatban, meg tudja élni az” itt és most” pillanatát. Nekünk, gyermek-tánccal foglalkozó szakemberek számára ez a legmagasabb cél, amire törekszünk, hogy a tánc által a gyermekekből előhozzuk az improvizatív készséget, és az alkotó gyermeket. Hiszen az a gyermek, aki megtapasztalja ezt az állapotot, már senki sem veheti el tőle a „szabadság érzését”. Mint tudjuk, a tehetséges gyermek ismérvei közé tartozik a nagy fokú szabadságvágy. Ezzel a képességgel hozzásegítjük gyermekeinket ahhoz is, hogy a nyugati oktatásrendszer átalakulásával lépést tudjanak tartani, ahol már több ízben bebizonyították, hogy öröm nélkül nincsen tanulás!! Számos mai nyugati tanulmány arról számol be, hogy a lexikális tudás jelentősége háttérbe szorul, egyre inkább előtérbe kerül a problémamegoldó képesség, a rugalmasság és a kreativitás! 0-6 éves korig egy gyermek alapvető készségei kialakulnak és ezek az alapkészségek meghatározó szerepet töltenek majd be a későbbi munkaerő piaci versenyben.
A mozgás és a tánc által hiszek abban, hogy ezeknek a gyerekeknek a motivációjuk nagyobb lesz az iskolában megszerezhető tudásra is, mert élményük lesz arról, hogy tanulni és tudni jó dolog. Ezáltal az önbizalmuk nő, és mernek majd álmodni, és képesek lesznek arra, hogy az álmaikat megvalósítsák a jövőben!
Mire lehet még jó, miért hasznos a tánc önmagán túl egy gyermek, egy fiatal számára?
Akiben megvan a kellő elhivatottság és szorgalom, annak feltétlenül ott a helye a táncos pályán. Emellett fontos volna, hogy széles tömegekhez eljusson a tánc ismerete és szeretete. Aki már táncolt, annak nem jelent problémát az ismerkedésnél a másik érintése, megfogása teljesen természetes, hogy együtt mozog valakivel. Szakemberek ezért is ajánlják a táncot más területekben, például a matematikában, informatikában tehetséges gyermekeknek. hiszen fontos lenne hogy rálássanak más világokra is. A tánc hatékonyan segít a személyiség integrálásában, és abban hogy ki-ki elszakadjon a saját szakmájától és bekapcsolódjon más tehetségterületek munkájába is. Mert csak az tudja magát igazán jól, boldogan, kiegyensúlyozottan érezni a lelkében, aki „ura” a testének!
Mi is a tehetség, definiálható-e a tehetség?
Gondolatok a tehetségről, avagy szemelvények a Tehetség című újság 1993-2013 között megjelent lapjairól.
Czeizel Endre, orvos-genetikus professzor, a Magyar Tehetséggondozó Társaság egykori elnöke szerint: „Olajban, aranyban, urániumban szegény országunkban bizonyosan a tehetség tekinthető a legnagyobb természeti kincsünknek.”
Hámori József, agykutató, tudós így definiálta a tehetséget: „Tehetség az, aki valamiben az átlag fölé emelkedik, valamilyen dologban, amit az emberek fontosnak tartanak, többre képes. A tehetség alapja lehet éppen a bal láb is. Mint Puskás Öcsié volt, aki amellett még a focihoz tartozó egyéb képességekben is kimagasló teljesítményre volt képes.
Zsolnai József, kutató, pedagógus : „A tehetséget kizárólagosan az alkotáshoz kötöm. A tehetséges egyben alkotó ember is. Aki tud alkotni az élet bármely más területén, az tehetséges. Alkotni pedig azt jelenti: valamit eredetien látni, valami újat létrehozni. Erre minden ember képes. Az alkotás lehetőség, mert szocializálja, hogy ki mihez ért.”
A Magyar Tehetséggondozó Társaság 2014-ben kiadott egy írást, „Gondolatok a tehetségről „ címmel, melyben több művésztől, kutatótól, pedagógustól idéztek. Ábrahám László ügyvezető, a Magyar Innovációs Szövetség elnökségi tagja a tehetség alapvető összetevőit vette sorra; melyek között szerepel a tárgyi ismeret, szakmai háttér, szorgalom. A tárgyi tudás és a szorgalom Ábrahám szerint azonban korántsem garancia a tehetség sikerességére nézve, a tehetségesség fogalmát sokkal komplexebb dolognak tekinti. Mi lehet a sikeres tehetség titkos receptje? Ábrahám szerint sok ismeret, tudás és képesség bonyolult keveréke, mely magába foglalja a proaktivitást, a kitartást, a szorgalmat, kreativitást, a remek helyzetfelismerő képességet, az asszertív viselkedést, és a kiemelkedő társas és kommunikációs képességeket is. Mindezen készségek és képességek elsajátítása a szerző szerint gyermekkorban a legoptimálisabb, hiszen ekkor nyílik lehetőség játékos módon terelni és fejleszteni a fiatalt, hogy a tanulás és az ismeretek megszerzése ne nyűgként, hanem természetes, örömet okozó boldogságforrásként épüljön be az életébe. Ábrahám hangsúlyozza, hogy a szocializáció, a társas készségek fejlesztésében nagyon fontos az óvoda és az iskola szerepe, miközben a családi háttér és a hozott gének is meghatározó jelentőséggel rendelkeznek. Pálinkás József az MTA egykori elnöke a tehetséget olyan adományként definiálja, mely előbb-utóbb az élet hajtóerejévé válik. Pálinkás hangsúlyozza, hogy nem anyagi, sokkal inkább szellemi-lelki sajátosságról van szó, mely természetéből adódóan megfoghatatlan, mégis minden momentumban megmutatkozik. A tehetség nem mérhető egységekben, mégis önmagában teljes és mindenre képes, miközben az egyénen múlik, hogy mindebből mit él meg és bontakoztat ki. A tehetség nem utánozható, így az igazán tehetséges ember nem mintákat követ, hanem saját siker-receptjéért maga dolgozik meg. Véleménye szerint a tehetség anélkül is felismerhető, hogy ezt bárkinek tanulnia kellene, megfogalmazásában „A tehetség közelében a fontos dolgokkal való találkozás különös, sokszor nyugtalanító érzése jár át minket.” A tehetség irányát az emberség, erkölcs és az értékrend határozza meg, vagyis a tálentum nem önmagában létező minőség, hanem az emberrel együtt válik azzá. Pálinkás is kihangsúlyozza, hogy a tehetség önmagában semmire sem garancia, a tehetségígéreteknek és segítőiknek folyamatosan dolgozniuk kell azon, hogy a tálentum valóban értéket termeljen.
Kiket is nevezünk kiemelkedő, kimagasló képességű fiataloknak?
A szokásosnál hamarabb és erőteljesebben megmutatkozó fejlődés esetén beszélünk kimagasló képességről, tehetségről. A fejlődésre való késztetés, a belső hajtóerő, a tevékenység és a tudásvágy olyan erővel van jelen ezekben a fiatalokban, hogy ezekben az esetekben tehetségről beszélhetünk. A tehetség fejlődésében, mint annyi másban is a tizenéves kor a vízválasztó. Ekkor alakul ki az alkotó gondolkodás. Gyarmathy Éva pszichológus szerint az alkotó gondolkodáshoz vezető folyamathoz, önmagában nem elég a képességek gyors fejlődése. A gyermeki fantázia, játékosság egy magasabb szintű formája, a kreatív gondolkodás fejlődése határozza meg, hogy a képességek alkotó tehetséggé formálódnak-e.
Mi az ideális kora a táncos tehetség felismerésének?
A tánccal foglalkozó szakemberek szerint, amikor már a gyerek jár és mozog, érdemes figyelni, vagyis már az óvodás kor előtt vannak megmutatkozó jelei a tehetségnek, de igazán véleményem szerint 4-5 éves kortól lehet megállapítani, erőteljesebb prognózist alkotni arról, ki mennyire tehetséges a mozgásban, a táncban. Demarcsek Zsuzsa ( egy Művészeti Iskola igazgatója) az ölbéli játékok, népi gyermekjátékok ismeretét kötelező tananyaggá tenné. „Ezeket nagyszüleink még természetes módon játszották velünk, mára azonban teljesen eltűntek, viszont a gyermek testének, beszédének, mozgásának egészséges fejlődése szempontjából elengedhetetlen lenne, hogy a ringató-mozgató játékokat, a természetvarázsló mondókákat megismerje, azokat a saját bőrén tapasztalja.”
Meg lehet mondani, hogy száz gyerekből hány tehetséges a táncban?
Végeztek egy kutatást az ország különböző fejlettségű területein tizennégy művészeti iskolában, száz táncpedagógust kérdeztek meg, akik közel tízezer gyereket tanítanak. Ezekben az intézményekben közel kilencvenezer gyerek táncol, a legtöbben hastáncot, utána jön a néptánc és a modern tánc, végül a klasszikus balett. Tehetségkoncepciót állítottak össze, hogy mérhessék a tehetségek arányát: a kutatók szerint a diákok 25%-a tehetséges, a bevált tehetségek még kevesebben vannak. A kutatás eredményeiből megállapították, hogy általában azt azonnal észrevesszük, ha valaki jól mozog a színpadon, de sokkal kevésbé ismerjük fel az alkotó-koreográfus tehetséget, akire különösen középiskolás korban kellene különösen odafigyelni, amikor egy gyerek már bele tud szólni, hozzá tudja tenni saját koncepcióját a koreográfiába.
A talent iskola mozgás-óráin hogyan is vizsgáljuk, fedezzük fel a tehetségeket?
A táncnak szerves részét képezi az érintés, ezáltal a vizsgálandó faktorok között kell, hogy szerepeljen. Az érintések által kapcsolódunk másokhoz és szerzünk intenzívebb tapasztalatot saját testélményünkről.
Az érintés (Szvatkó, 2005) a legősibb érzékelési mód, a korai tanulás bázisa. Általa valósulnak meg a testi kontaktusok, az intimitást egész életen át végigkíséri. Amennyiben az anya-gyerek kapcsolatban a legkoraibbnak feltételezett tükrözés, az érintés hiányos, a látás és a látvány fogja pótolni az érintést, és a csecsemő kreatív kapacitása sorvadásnak indul.
A bőr (Lakatos, 2000) az az érzékszervünk, mely a 8. gesztációs héttől kezdve folyamatosan közvetíti a taktilis ingereket az idegrendszer felé. A taktilis rendszer (Kulcsár, 1996) felelős az érintés, nyomás, hő és fájdalom-érzékelésért. A bőr a legnagyobb kiterjedésű ingerfelvevő szervünk ami összeköt, ugyanakkor elválaszt a külvilágtól. A központi idegrendszerben megtalálható a testfelépítés szenzoros és motoros kortikális reprezentációja. A taktilitás (Szvatkó, 2005) már a méhen belül működőképes rendszerré válik.
Az érintési rendszerünk 8 éves korunkban már majdnem olyan fejlett mint felnőtt korunkban. Ahogyan azt Campos (1994) is leírja a taktilis ingerlés finomítja a testsémát, a határok megélését, ugyanakkor energetizáló hatása is van. A taktilis ingerlés hozzájárul a szervezet teljes neurális integrációjához, mégis a taktilis élményeinknek sokszor nem is vagyunk teljes tudatában, mivel különösen szubjektívan éljük meg őket. A taktilis ingerlés javítja az érzékelést más szenzoros modalitásokban, s a tapintás adja az érzékelésnek a megbízhatóságát. Az adekvát érintéseknek immunrendszert stimuláló hatása van, emellett a későbbi stressz kezelési képességben is szerepet játszik a megküzdés oldalán. Az érintésre való késztetés és az érintés adására, kapására való igény majdnem minden embernél eltérő. Ami az egyik embernek sok, az a másik embernek minimális mennyiség ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Aki gyerekkorában biztonsággal kötődött; nem jelent számára problémát a kapcsolódás és a taktilis ingerlés kapása adása sem. A gyereket körülvevő tárgyak anyagát, formáját, méret szerinti differenciálását fokozatosan kell a tudatos szintre juttatni, megnevezéssel és csukott szemmel ki kell tudni majd óvodás korban választani a kért tulajdonságoknak megfelelő játékot, tárgyat. A tapintás- konstancia fejlődése már az első hetekben elkezdődik és az óvodás kor végéig tart.
Ha a tapintások által megtanuljuk azt, mire és hogyan van szükségünk a tánc-térben, ezt a szerzett tapasztalatot, tudásanyagot hétköznapjainkban, kapcsolatainkban is kamatoztatni tudjuk. A kapcsolatokban való határainkat jobban tudjuk védeni, igazabb viszonyulásaink lesznek másokhoz, mivel tudatában leszünk annak, hogy kitől mit várunk és kinek mit és hogyan akarunk adni. S ezzel párhuzamosan a hatékonyságunk és a kompetencia-érzésünk is fejlődésnek indul.
Vesztibuláris rendszer vizsgálata is részét kell, hogy képezze a faktoroknak.
Egyik legkorábban érő idegrendszeri struktúra, már a 8-10. gesztációs héten megkezdődik érése, és a 16-20. héttől kezdve befolyásolja, és irányítja a magzat mozgásait. Születéskor majdnem teljesen érett, szerepe van a szülőcsatornába való befordulásban és a szülés közben szülőcsatornában való csavarodásban (Lovass, 2003.). Megszületést követően a mozgás- és egyéb képességek fejlődésének érésében nélkülözhetetlen. A vesztibuláris funkciók fejlődése 10 éves kor környékén befejeződnek, legérzékenyebben csecsemők reagálnak ezen ingerekre. (Ornitz, in: Kulcsár, 1996.) A proprioceptív rendszer a vesztibuláris rendszer szabályozásával összhangban van, a proprioceptív rendszer is folyamatosan továbbít alapvető információkat az egyes testrészek térbeli, valamint egymáshoz viszonyított helyzetéről a kéreg alatti részeknek. Ha a rendszer éretlen, akkor görcsös vagy túl laza ceruzafogással találkozunk, szorítóerő nélküli kézfogással, és hanyag tartás kialakulása is várható a későbbiekben az érintett gyerekeknél.
A VR érése következtében aktiválódnak az egyensúlyi reakciók, integrálódnak az elemi mozgásminták, és az izomtónus szabályozása is harmonikusabb válik, ennek eredményeképpen a gyermek képessé válik a megfelelő testhelyzet beállítására (Reisman, in: Kulcsár, 1996). A VR együttműködik minden más orientációs rendszerrel (taktilis, akusztikus, optikus funkciók) (Schilder, 1993., in: Kulcsár, 1996), így hatással van a szenzoros integráció kialakulására is (Ayres, in: Kulcsár, 1996). Fontos kiemelni, hogy a vesztibuláris rendszer egy fél-tudatos rendszer, mely az ösztönös és primitív mozgásos válaszok mellett érzékenyen reagál az érzelmekre és minden nem tudatos lelki történésre. A VR ingerlésével vegetatív reakciókat lehet kiváltani, mint sápadás, hányinger, hányás… (gondoljunk a tengeri betegségre!), a tudattalan funkciók pedig szoros kapcsolatban állnak a vegetatív idegrendszeri-fiziológiai történéseivel. Schilder úgy vélte, hogy a VR a tudattalan tartalmak egyik kifejezőeszköze. (1993, in: Kulcsár, 1996.).A vesztibuláris magvak a kéreg azon területeivel is szoros kapcsolatban állnak, melyek a képzeleti tevékenységben játszanak szerepet (Schilder 1993, in: Kulcsár, 1996.). A vesztibuláris rendszer súlyos sérülését a megkésett mozgásfejlődés, a normálistól eltérő izomtónus, a primitív reflexek tartós fennmaradása, az egyensúlyi reakciók késése, a rossz, bizonytalan egyensúlyérzék mutatja.
Ahhoz hogy a mozgásban egy gyermeknek kialakuljon a koncentrált figyelme, Ayres szerint stabil jó közérzetre és önbizalomra van szüksége a motoros és szociális területen. (Az önbizalom fontos tényezője az iskolában, később az életben való helytállásnak. Az önbizalom összefügg a 0-6 éves kor között megszerzett motoros és szociális tapasztalatokkal, az aktív cselekedetek sikerével, a „saját élményekkel”. Azon gyermekek, akik túl sok tv-t, videót néznek, saját élmények hiányában a készen tálalt viselkedési sémákat fogják alkalmazni.
Az önkontroll képessége is nagyon fontos tényezője a tanulásnak és a közösségekbe való beilleszkedésnek. „Olyan magatartásformát feltételez, amelyben a gyermek képes magát egy kitűzött cél, megoldandó feladat érdekében a figyelmét, gondolkozását, és motoros tevékenységét optimálisan beállítani, és a tevékenységet megszakítás nélkül elvégezni.” (Lakatos). A tanulási képesség összefügg az aktivitási szinttel, a korábban megoldott motoros tapasztalatok, a jól meg tudom oldani érzése hozzájárul ahhoz hogy egy gyermek mennyire lesz nyitott a világra és mennyire fog optimistán gondolkodni. Az első hat évben épp ezért kiemelten fontos a mozgás-aktivitás egy gyermek számára, amihez elengedhetetlen a szülők és a környezet biztatása, dicsérete. Az a gyermek, aki kellő biztatást és dicséretet kap ebben a kritikus korban, sokkal jobb esélyekkel indul az iskolában, az életben, hiszen hatékonyan fog hozzálátni a felmerülő feladatok megoldásához.
